Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
550 HARMADIK KÖNYV gyilkolt árnyéka nem más, mint a gonosz lelkiismeret, amely a véres tettet a gyilkos szeme elé állítja és az ártatlan áldozatot a lakmározás közepette jelenteti meg. A költőknek, kivált pedig a drámaíróknak legkedvesebb tárgya minden időben a harc volt, mely a lelkiismeret követelése és a bűnös szenvedélyek küzdelméből fejlődött, amikor is valamely erős rosszra való csábítással, vagy valamely zsarnok uralkodó fenyegetéseivel találja magát szemben a cselekvény hőse. A nemkeresztény népek közül mindenekelőtt a görögök nyújtottak számos bizonyítékot arra nézve, hogy igenis van lelkiismeret és hogy hatalmasan működik; egyik-másik már Sokratest is megelőzi. Igaz, hogy nem egyszer nagyon is homályos a kép, amit róla adnak. A legrégibb görögök aischyne-ről és aidos-ról, az ember szivéről vagy bensejéről szólnak, amikor azt akarják mondani, amit mi a lelkiismeret alatt értünk, és csak későn kapja meg náluk a lelkiismeret az állandó syneidesis vagy syneidos elnevezést. Maga a dolog azonban már teljesen tisztában állott előttük. A lelkiismeret kötelező erejéről a két legfenségesebb attikai tragédia tesz tanúbizonyságot. Sophokles «Anti- gone»-ja a halottak jogait illetőleg a Kreontól kiadott emberi rendelkezésekkel szemben bensejének parancsára és Zeus örök rendeletéire hivatkozik. Sophokles egy másik munkájában, a «Philoktetos»-ban még Neoptolemus sem meri az igazság parancsát lábbal tapodni csak azért, hogy Philoktetos íjját megszerezhesse. Ho- meros «Ilias»-ának hatodik könyvében Proitos visszaretten az előtte gyanús Bellerophon gyors meggyilkolásától (167), Achilles pedig nem meri a megölt Eetiont megfosztani fegyverzetétől (417). Euripides «Or-
