Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai

nek egyszerű képzelődésén vagy tévedésén alapszik. Az ember összetéveszti az álmot a valósággal és étvá­gyát álombéli ebéddel elégíti ki. De hogyan akarja ez az elmélet most már azt megmagyarázni, hogy majdnem az összes népek, nemcsak a kultur, de a természeti népek is hisznek az Ítélet nagy napjában, melyen a gonoszok büntetésben részesülnek? Talán ez is az emberek vágyának, kívánságának vetülete? Ezt az elméletet csak egy lépés választja el a leg­újabb magyarázattól, amely szerint a vallás csak patho- logikus, beteges tünemény. A legnagyobbat ebben az irányban az a leleményes férfiú mondotta, aki a vallás eredetét részegségből származtatja.1 A második elmélet a félelem elmélete, amely Petro­nius mondása szerint: primus in orbe Deos fecit timor, a félelmet és aggodalmat tekinti a vallás tulajdonké- peni forrásának. Ehhez az elmélethez tartozik az ani- mizmus is, vagyis a lelkek kultuszának elmélete, mely a kísértetektől való félelemben látja a vallás valódi gyökerét. Sajátságos módon fejlesztette ki ezt az elméletet az angol bölcselő, Spencer Herbert. Az álomnak és áju­lásnak jelenségei a kezdetleges és szerfölött naiv ter­mészet gyermekeiben azt a hitet keltették, hogy az emberben kettős én van, melyek egyike az álomban vagy ájulásban a testet időlegesen elhagyja, de azután ismét visszatér. A halál után ez a kettős lény nem tér többé vissza, hanem mint kisértet a sír körül vagy a rokonok házainak közelében tartózkodik. Ennek a haza­járó léleknek imával és áldozatokkal akarnak kedves­kedni, esetleg kiengesztelni. Az elméletnek azonban A KATHOLIKUS ERKÖLCSTAN ALAPVONALAI 539 1 V. ö. Weisz, Die religiöse Gefahr. 53.

Next

/
Thumbnails
Contents