Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
540 HARMADIK KÖNYV ellentmond az a körülmény, hogy az összes népek hisznek valami túlvilági paradicsomban, ahová halála után minden jó ember eljut. Hogy keletkezhetett volna ez a hit a kísértetektől való félelemből? Ez az elmélet azt is föltételezi, hogy az Istenbe és halhatatlanságba vetett hit csak balga kísértetektől való félelmen alapszik, tehát hogy ebből a látható világból Isten létére, a lélek szellemiségére és halhatatlanságára biztonsággal következtetni nem tudunk. Egy harmadik elmélet a természettiszteletból származtatja a vallást. A kezdetleges (primitiv) ember — mondják — szerfölött gyermekes és együgyü volt: az egész természet élőnek látszott előtte; nemcsak állatok és növények, nem, hanem a siető, hömpölygő vizár, a bugyogó forrás, a sistergő tűz, a zúgó zivatar, recsegő dörgés stb. is mind élőnek tűnt fel az embernek. Úgy érezte, hogy rokon ezekkel a természeti tüneményekkel, azt gondolta, hogy függ tőlük, azért mindent elkövetett, hogy jóindulatukat biztosítsa, őket kiengesztelje. Ez elmélet híveihez lehet számítani Hartmann Zf.-t is, aki a vallásban nem lát mást, mint az embernek egy vele rokon, de nála összehasonlíthatatlanul magasabb lényben való hitét. A tisztelet, mellyel a kutya az emberre, mint urára és jóltevőjére feltekint, már a vallásnak bizonyos faja. Mint a kutya nézi a gazdáját, épen úgy szemléli az ember is tisztelettel és csodálattal az őt körülvevő természeti erőket, istenséget tulajdonít nekik, amivel azután meg is van a vallás. Az összes említett elméletek a vallás eredetét a legnaivabb öncsalódásra, vastag tévedésre vagy gyermeki félelemre vezetik vissza. Ha igazak volnának, akkor a
