Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
528 HARMADIK KÖNYV a becsületes életen kivül még más valami Istennek tetszőt is cselekedhetik, az vallási őrültségben szenved és helytelenül szolgál Istennek.» Ezen az alapon a XIX. században tovább dolgozott a racionalizmus és a vallást mindjobban ellaposította és tiszta érzelmi vallássá alacsonyította le. Schleiermacher szerint a vallás az «általános függés érzete» vagy pedig a végtelentől azaz a mindenségtől való függés érzete. A vallás lényeges tartalmát csak érzelmek alkotják. A vallás nem tudás, a tanok idegenek előtte. Elmélkedhetünk ugyan a vallásos érzelmekről és ennek az elmélkedésnek eredményét általános formákba, az ú. n. dogmákba is önthetjük, de ezek a dogmák többé nem tartoznak a vallás lényegéhez, ezek csak esetlegesek és alá vannak vetve a változandóságnak. Mivel a vallás csak érzelem, azért nincs különbség igaz és hamis vallás között, mert csak elvek lehetnek hamisak, érzelmek sohasem. Schleiermachernek, akit «XIX. századbeli egyházatyának»1 szoktak nevezni ez a felfogása proklamálta a dogmátlan kereszténységet (undogmatische Christentum), azaz a határozott hitigazságok és dogmák nélkül való kereszténységet, a legtöbb mai művelt protestánsnak kedvenc vallását. Paulsen1 2 szerint a vallás szívverése a szertelen és végtelen mindenséggel szemben érzett tisztelet. «A gondolatok, melyekbe (a vallás) öltözik, a formulák, melyekbe bölcselők és theologusok befoglalni törekednek, a vallásnak csak esetleges és lényegtelen része». A vallás — véli Wundß — nem külön1 V. ö. Braasch, Die religiösen Strömungen der Gegenwart. (1905.) 123. 2 System der Ethik I.5 406. 3 Ethik 1Í.3 104.
