Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
402 HARMADIK KÖNYV vagy mint Aristoteles mondja, az igazságosság az az erény, amellyel mindenki a magáéhoz jut, vagyis ahhoz, ami első sorban az övé, amire joga van. Valamivel tágabb értelemben az igazságossághoz szokás sorolni azokat az erényeket is, amelyek ugyan rokonságban vannak vele, mert szintén másokra vonatkoznak és nekik a megilletőt adják, úgy azonban, hogy erre az illetőknek szoros joguk nincs, pl. a hála, hűség, igazmondás, bőkezűség stb. erénye. Nézzük legelőbb is mit kíván tőlünk a szükebb értelemben vett igazságosság, amely másnak szigorú jog szerint adja a magáét. Ha azt mondom, jogom van az életemhez, testem tagjaihoz, ezzel azt akarom kifejezni, hogy ezek első sorban számomra, az én hasznomra rendeltettek és pedig magának a Teremtőnek akaratából. Méltán és joggal megkövetelhetem tehát mindenkitől, hogy ezeknek a dolgoknak értelmem és akaratom szerint való szabad felhasználásában meg ne akadályozzanak és meg ne károsítsanak és ezt a jogot már a természeti törvény adja nekem, amikor azt parancsolja, hogy kötelességünk megadni mindenkinek, ami az övé (suum cuique). Ez tehát természeti jog, amely engem más emberek akaratától függetlenül megillet. Egyéb jogaink nem közvetlenül az Istentől elrendezett körülményeknél fogva illetnek meg minket, hanem csak tételes intézkedések vagy törvényeknél fogva, mint amilyen a vétel, örökség vagy ajándékozás. Ezek tételes jogok. Mihelyt azonban ilyesféle tények alapján birtokunkba vettünk valamit, már ismét az erkölcsi törvény kötelez mindenkit arra, hogy ezekre a dolgokra vagy intézményekre vonatkozó jogunkat tekintetbe vegye és ellenére semmit se tegyen, mert az jogsérelem. Az igazságosságnak több faját ismerjük. Egyik a tör-
