Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Negyedik konferencia. Isten szava

ISTEN SZAVA

73

fölötti rendben tehetetlenek vagyunk,1 magunktól egy üdvösséges gondolatra sem vagyunk képesek.2 Az éltető nedv nem az indákból száll lefelé a gyö- kérbe: hanem a szőlőtőből száll fel és innen terjed szét a szőlőtő összes hajtásaiba. «Maradjatok énben- nem, mondja a Megváltó és én tibennetek. Miképen a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, azonképen ti sem, ha énbennem nem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; aki énbennem marad és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem. Ha ki énbennem nem marad, kivágatik, mint a szőlővessző és elszárad és tűzre vettetik és elég».3

Ez az élet, melynek forrásául a mi Urunk Jézus Krisztus önmagát jelölte meg, a természetfölötti vagy keresztény élet.

Az anyagi világ fölött ugyanis, melyet szemünkkel látunk, kezünkkel tapintunk, van egy láthatatlan világ, amelyet az emberi gondolat még elérhet. A pogányság nagy szellemei állandó érintkezésben voltak az örök változhatatlannal és nincs az az ember, éljen a művelődés még oly alacsony fokán is aki bizonyos órákban ne csüggene más valóságok szemléletén is, amelyek az anyagi világ árjain túlesnek.

Az észbeli okoskodás tetőpontja egy oly Lénynek megismerését képezi, aki az érzékelhető világ fölött

1 «Sine me nihil potestis facere». Joan. 15, 5.

2 Non sumus sufficientes cogitare aliquid ex nobis, quasi ex nobis, sed omnis sufficientia nostra ex Deo est. I. Cor. 3, 5.

3 Ján. 15, 4—6.