Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Negyedik konferencia. Isten szava
74 MERCIER : KISPAPÁIMHOZ áll, ennek a világegyetemnek különálló oka és minden mozgásnak, amely abban történik, végcélja. * Ha azt kérdik az észtől, mi nem az Isten, azt még csak meg tudja Önöknek mondani, bár felelete a leggyakrabban csak dadogás lesz. De azt ne kérjék tőle, hogy fejtse ki azt, mi az Isten valóságban és tulajdonképeni értelemben és milyen életet él, mert akkor néma marad, mint az állat egy metafizikai probléma előtt.1 1 Szent Tamás Areopagita Dénesnek : «Liber de div. nominibus» c. könyvéhez írt commentárjában figyelmeztet arra, hogy minden nevet, amit Istennek akarunk tulajdonítani, ha azt tévedés nélkül akarjuk reá alkalmazni, előbb egy tagadással kell meghelyesbítenünk. A platonikusok is megengedték, hogy oly kifejezéseket, mint lény, élet, értelein, csak ezalatt a föltételek alatt lehet használni ; de az általános szabály alól ki akarták vonni a jóságot. Nem úgy van — feleli szent Tamás — mert bár a jóságjelző minden jelző közt a legnemesebb is, mégsem alkalmazható Istenre legközvetlenebb jelentésében. Ha az igazság alapján akarunk maradni, akkor mihelyt Istent jónak mondottuk, azonnal tegyük hozzá, hogy Ő nem oly értelemben jó, amilyenben mi azok vagyunk, hanem O valami egészen más értelemben jó, mint akár a teremtményeknek a legjobbika is. «Manifestmn est enim, quod hoc nomen bonum, cum sit a nobis impositum, non signat, nisi quod nos mente capimus. Unde cum Deus sit supra mentem nostram, superexcedit hoc nomen. Et quia theologi consideraverunt, quod omne nomen a nobis impositum deficit a Deo, ideo ipsi inter omnes modos, quibus in Deum possumus ascendere per intellectum praeordinaverunt eum qui est per negationes, per quas quodam ordine in Deum ascendimus. Primo enim anima nostra quasi exsuscitatur et consurgit a rebus materialibus, quae sunt animae nostrae connaturalia : puta cum intelligimus Deum non esse aliquid sensibile aut materiale aut corporeum ; et sic
