Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból

Ismerik azt az elmés ötletet, amelyet Nérei szent Fülöpnek szoktak tulajdonítani. Egy emberre, aki sehogyan sem engedte magát meggyőzetni nyelvének ártalmasságáról, a szent gyóntató rejtélyes peni- tentiát szabott: Róma utcáin kellett végigvonulnia, útjában szétszórva egy baromfinak a tollát, amelyet menetközben kellett megkoppasztania. Visszaérkezve a szenthez, magyarázatát kérte a különös cselekedetnek, amelyet különben engedelmesen végrehajtott.

— Térjen haza — válaszolta a szent — és szedje össze mind a tollakat, amelyeket szélnek eresztett.

— De csak nem tart engem bolondnak — felelte a bűnbánó.

— Pedig ilyen bolond akkor — mondotta a gyóntató — ha azt hiszi, hogy miután a közvélemény világának minden tájára szétszórta rágalmait, gyalázkodásait és meggondolatlan beszédeit, felebarátjának jó hírnevét, amelyet könnyelműen meg- tépdesett, késői bánattal vissza tudja adni.

Ezek után vakmerőség-e azt mondani, hogy leg- többnyire a nyelvbeli botlásokkal való nemtörődömség az oka annak, hogy a jámbor emberek egy része hitevesztett lett, sőt ez bizonyos mértékben magára a jámbor életre is visszahat és annak nagyrabecsülését csökkenti ?

De már vissza kell térnem előadásom uralkodó gondolatára. Célom a jelen órában nem annyira az volt, hogy sokáig időzzem azon bajoknál, amiket a meggondolatlan nyelv másnak okozhat, hanem inkább személyes tökéletesedésüket tartottam szemem előtt

5

AZ ÖSSZESZEDETTSÉG ÉS A HALLGATÁS 65

Mercier bíboros : Kispapjaimhoz.