Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
62 MERCIER: KISPAPÁIMHOZ lehetővé, hogy a kormányos irányítsa, amerre és ahogyan akarja. így van a nyelvvel is. Kicsiny, mint a zabla, hasonló a kormányhoz, mégis bámulatos dolgokra képes. Nemde egy szikra elég arra, hogy óriási erdőt borítson lángba? így van a nyelvvel is: olyan az az emberben, mint a pokolból kipattanó szikra, amely bűnbe viszi összes tagjainkat és pusztítva vonul végig természetünk legrejtettebb mélyéig. Nincs oly állati természet — legyen bár oly vad, mint az erdei vadaké, madaraké, csúszó-mászóké és egyéb hasonló állatoké, — amely meg nem volna szelídíthető s amelyet emberi hatalom tényleg meg nem szelídített volna; ellenben saját nyelvét az ember nem birja önmagának alávetni, marad mindig a rendetlenségek oka és gonosz méreggel telt forrás. íme, egy jámbor embernek nyelve arra való, hogy vele Istent és mennyei Atyját dicsérje, de emellett ő arra is használja azt, hogy rosszat mondjon más > emberekről, akiket pedig Isten saját képére teremtett. Ugyanazon ajkakról hangzanak el az áldás és az átok szavai. Testvéreim, ennek nem kellene így lennie! Vájjon láttok-e a természetben olyan forrást, amely ugyanazon a nyíláson édes és keserű vizet bocsát ki? Vájjon a fügefa teremhet-e szőlőt vagy a szőlőtő fügét? így a sós kút sem adhat édes vizet. Ki akar közületek bölcs és fegyelmezett lenni? Viselkedésével bizonyíthatja be leghatósabban szelídségét és bölcsességét.
