Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
AZ ÖSSZESZEDETTSÉQ ÉS A HALLGATÁS 57 megbántások közül a gúnyolódást.'A gúny a megvetésnek egyik megnyilatkozási módja, még pedig az, amelyen legélesebben jut kifejezésre; az embert legérzékenyebb oldalán sérti, az önmagáról táplált véleményében támadja meg. Saját szemében akarja nevetségessé tenni ; s így meggyőzi őt az iránta való rosszindulat lehető legnagyobb fokáról s engesztelhetetlenné teszi. «Csúf dolog az a hajlam és megszokás, amely örömét a gúnyolódásban, mások megszólásában és lekicsinylésben leli ; mutatja ezt az a harag, amelyet a gúnyolódókkal és gáncsoskodókkal szemben mindenki érez.»1 Jól tudom, hogy Önöknek nincs rossz szivük, hogy Önök se nem haragtartók, sem engesztelhetetlenek. Nem is veti azt szemükre senki, hogy kegyetlenek volnának, csak arra kérem Önöket mindenek előtt, hogy meggondolatlanságból ne tegyenek másoknak olyasmit, amit önmaguk számára sem óhajtanak. Aztán pedig kérem Önöket, hogy ha egy úton- állót látnak, amint felebarátjukat jó hírnevétől megfosztja, ne legyenek hasonlók a paphoz és levitához, aki a jerikói sebesült oldala mellett rá ügyet sem vetve haladt el és az irgalmas szamaritánusra hagyta, hogy sebeibe a szeretet balzsamát öntse.2 A beszédeinkben való meggondolatlanságnak másféle módjai is fordulnak elő. Tegyük föl, hogy egy véletlen körülmény folytán valami bizalmas dolog 1 La Bruyère: Caractères, 11. f. De l’homme. 2 Luk. 10, 30.
