Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
58 MERCIER : KISPAPJAIMHOZ jutott tudomásukra. Jól tudják, hogy titoktartásra vannak kötelezve. Másnap alkalom kínálkozik rá, hogy jobban értesülteknek tűnjenek föl, mint társaik. A titok égeti ajkukat. Önök azt elárulják. Alig szegték meg a titkot, szeretnék visszaszívni. De már késő: a baj megtörtént. Természetes következményei el nem maradnak, még becsületüket is el fogják veszteni sokak előtt, ha megtudják, hogy nem tudnak nyelvük fölött uralkodni. Végül nem történik-e meg néha, hogy valósággal megittasodnak a beszédtől, csak beszélnek, hogy éppen beszéljenek, mint a gyermek, akinél a csacsogás természetes szükséglet, hogy magát gyakorolja és beszélő szerveit kifejlessze ? Nem engednek-e bizonyos gyönyörűséggel ama vágyuknak, hogy szakadatlanul csak önmagukról beszéljenek, hogy hosszadalmasan beszéljék el a legapróbb részleteket is, amelyek csak önmagukat érdeklik s talán mást senkit és kiteszik magukat annak a veszélynek, hogy a komolyabb embereknek valóságos rémjei lesznek ? Ismétlem, tudom, hogy nincs Önökben rossz szándék. Valahányszor meggondolatlanságot követnek el, miután a baj már megtörtént, a felelősséget e szavakkal akarják elhárítani : «Erre nem gondoltam». Holott éppen abban hibásak, hogy nem gondoltak rá. Hát miért áldotta meg Önöket az Isten ésszel, ha nem azért, hogy előre lássák tetteik természetes következményét s hogy életüket a tapasztalatból levont elvek szerint igazgassák? Hát mit csinálnak szabadságukkal, ha nem törekednek úrrá lenni
