Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
56 MERCIER: KISPAPJAIMHOZ gúnyolódó természetűek. Társalgásuk sziporkázó, hasonlít a tűzijátékhoz, de ehhez a búvészethez az anyagot legtöbbször felebarátjuk gyöngesége, kisebb naiv szokásai, ferdeségei, ügyetlenségei, balsorsa vagy éppen betegsége szolgáltatja. Ök mindazonáltal tovább haladnak a megkezdett úton, eszükbe sem jut, hogy a ' nevetés és mosoly, amelyet előidéztek, áldozatuknak megaláztatásba és titkos szenvedésbe kerül. Oh, hányszor megesik, hogy egy ebédről vagy estélyről, ahol a csevegő csodákat művelt, a vendégek közül nem egy szivében mély sebet visz haza, melyet önérzetén a tréfájában könyörületet nem ismerő mulattató ejtett. Ha Önöknek megadta a természet a szellemes társalgás adományát, akkor nagyon óvakodjanak Önök, leendő papok, attól, hogy társalgás sikere Önöket kisértetbe ne ejtse. A gúnynak, amelyet valaki nem hibáknak ostorozására, hanem mások rovására alkalmaz, alapja a durvaság és mások lekicsinylése. Az ember ebben nem is téved, mert a gúnyolódás sokkal bántóbb, mint a sértés. A nagy- tekintélyű moralista, akit az imént idéztem, írja: «Azok, akik javainkat erőszakkal vagy igazságtalansággal rabolják el és azok, akik becsületünktől rágalmazással fosztanak meg, eléggé kimutatják irányunkban gyűlöletüket; de ezzel még nem mutatják azt annyira, hogy velünk szemben minden becsülésük megszűnt volna: azért még mindig nem vált lehetetlenné, hogy velük érintkezésbe kezdjünk, sőt valaha talán még barátságra is léphetünk velők. Ellenben legkevésbbé tudjuk megbocsátani az összes
