Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
52 MERCIER : KISPAPÁIMHOZ sére: «Promittis mihi ei successoribus meis reverentiam et oboedientiam ?» azt felelik majd nagy boldogságukban, hogy a szentségben részesültek : «Promitto», igen, megígérem. Nem fontos-e tehát, hogy előkészítsék akaratukat ama kötelezettségek elbírására, amelyeket majd ebben az ünnepélyes Ígéretben magukra vállalnak ? S mégis ritka dolog-e, hogy midőn elüljáróik valamit elrendelnek, valakit áthelyeznek, vagy valami újítást hoznak be, amikor mint tanítók a szeminárium szabályait magyarázzák és alkalmazzák, amikor arról nyilatkoznak, hogy valakit a szent rendek fölvételére bocsátanak-e, vagy mikor bocsátanak, ritka dolog-e, hogy ilyenkor biráló megjegyzéseket lehet hallani? Pedig ismerhetik-e Önök jelen helyzetükben mindazon ügyeket, amelyekről oly határozottsággal mondják ki véleményüket? Nem volna-e sokkal méltányosabb dolog, ha legalább fölfüggesztenék ítéletüket s azt mondanák,' hogy elüljáróiknak is van lelkiismeretük épen úgy, mint Önöknek s ha az ő ítéletük mégis eltér az Önökétől, ez bizonyára onnan van, mert ők tudják a dolgokról azt is, amit Önök nem tudnak és mert világosan látják azt, amit önök legföljebb sejthetnek? S talán lehetne azt gondolni, hogy az önök bírálatait szántszándékos rosszaság sugallja? Ellenkezőleg én azt hiszem, hogy legtöbb esetben meggondolatlanságból fakadnak. Amikor este magukba vonulva visszaidézik emlékezetükbe felületes napi beszélgetéseiket, bánkódni fognak rajtuk. De tűszúrásaiktól a tekintély mégis csak csorbát szenved
