Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
44 MERCIER : KISPAPJAIMHOZ tanulta volna meg, miképen kell lelki összeszedettségben gyűjtögetni azokat a fénysugarakat, amelyek minden embert megvilágítanak, mikor e világra jön, s aki nem tudná szivét a megtestesült Ige szivénél, a kegyelem és igazság túláradó teljességénél fölmelegíteni? Kérdem Önöket, Kedves Barátaim, mit adhatnának a bűnösök-, betegek- és szenvedőknek, ha nem bírnák a bocsánat, gyógyulás és enyhülés igéit? Hogyan támogathatnák törtetésükben a magasba vágyó nemes lelkeket, akik a szorosan vett kötelességgel nem érik be, ha az isteni tökéletességek állandó szemlélése folytán nem éheznének és szomjaznának a végtelen Jóság és saját lelki haladásuk után ? Képmutatók akarnak lenni? Nem, erről szó sem lehet. — Már pedig, aki eredménnyel akarja a hitet hirdetni, annak előbb magának kell azzal bírnia; hogy Istent mindenekfölött megszerettessük másokkal, előbb önmagunknak kell szilárdul meggyőződve lennünk arról, hogy $t eléggé sohasem szerethetjük. Ha nem akarják magukat annak a veszélynek kitenni, hogy hivatásukat egészen vagy legalább is részben hiányosan fogják betölteni, akkor múlhatatlan kötelességük kihasználni az összeszedettség éveit, amelyeket Önöknek az Egyház menedékhelyén, a szemináriumban nyújt, hogy fölhalmozzák önmagukban azt a feszítő erőt, amelyet hivatásuk lesz a világra szétárasztani. Ezt a következményt Önök már maguktól is levonhatták két első előadásunkból. Mind a kettőnek az volt a célja, hogy lelkűket megszilárdítsa mindabban, ami a vallásos szel-
