Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból

AZ ÖSSZESZEDETTSÉG ÉS A HALLGATÁS

45

lemnek és az apostolságnak, az oltár szolgái legfőbb erényeinek kedvező előfeltételét alkotja.

Ma ki akarjuk egészíteni e tanításokat és evégből az összeszedettség és hallgatás gyakorlatát különösen az Önök erkölcsi kiképzésének, az Önök nevelésének szempontjából fogjuk megfontolni.

Előbb föltüntetjük majd: I. a nyelvbeli szórakozottság és meggondolatlanság veszélyeit, azután pedig szólani fogunk: II. a beszéd fegyelmezéséről.

I. A nyelvbell szórakozottság és meggondolatlanság veszélyei.

Szent János első levelében három alapelvre vezeti vissza a világot megzavaró rendellenességeket : a test kívánságára, a szemek kívánságára és az élet kevélységére, vagyis az élvezetek, a gazdagság és a hiúság vágyára. «Nolite diligere mundum, neque ea, quae In mundo sunt... Quoniam omne quod est in mundo, concupiscentia carnis est, et concupiscentia oculorum et superbia vitae.»1

Többé-kevésbbé mindnyájunkat gyötri e három rendetlen hajlandóság; tehát az erénynek minden igyekezetével oda kell irányulnia, hogy a kötelességektől megszabott helyes mederben tartsa azokat ; az erényes ember egész életén át erre törekszik anélkül, hogy valaha a végleges győzelem babérjain megnyugodhatnék. A becsületesség mindazonáltal diadalmaskodhat Isten segítségével a leghevesebb

1 Ján. 1. 2, 15—16.