Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Második konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás a keresztény tökéletesség szempontjából

AZ ÖSSZESZEDETTSÉQ ÉS A HALLGATÁS

23

megváltsa. S e megvilágító és megváltói küldetésének megalapozására a világ megváltójának a gondviselés terve szerint egy harminchárom éves élet áll rendelkezésre. S ime ami még csodálatosabb, ami még megfoghatatlanabb : e harminchárom esztendőből csak hármat vagy legföljebb négyet fordít nyilvános működésére, míg az első harmincat csöndben, édesanyjával és nevelőatyjával elzárkózva, kézimunkával és örök Atyjával zavartalan lelki egyesülésben töltötte.

Ha valami a világon meggyőzhet minket a lelki magány nagy értékéről, nemde leginkább ez a rendkívüli látvány, amely a mi megszokott elhamarkodottságunkkal és kapkodó munkásságunkkal annyira ellenkezik.

Kedves Barátaim] Itassák át lelkűket ezekkel a nagyfontosságú tanításokkal. A legfontosabb ezek közül az, hogy Isten terveinek megvalósításában nem a lótás-futás, nem a zaj, még kevésbbé a kapkodás vagy izgatott lázas sietség a legfőbb dolog, sőt még a kívülről szembeötlő munkásság sem, hanem a léleknek nyugodt, megfontolt előkészítése a tevékenységre, az akarat hajlékonnyá tétele a velünk közölt isteni akarat teljesítésére, az isteni sugallatokra, hogy így annál jobban biztosítsuk, szorosabbá és szilárdabbá tegyük egyesülésünket Azzal, akiben élünk, mozgunk és vagyunk.

Sőt azt látjuk, hogy isteni Megváltónk még nyilvános életében is megtartotta názárethi szokásait: esténkint szeret visszavonulni a tömegtől és napi fáradalmainak kipihenésére éjjelét Istennel, imádságban