Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Második konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás a keresztény tökéletesség szempontjából

22

MERCIER: KISPAPJAIMHOZ

tani, nem válogat személyt s nem hallják odakint az ő szavát.»1

Valóban nem ily áhitatos csöndben találjuk-e a kisded Jézust Názárethben ? Miután kilenc hónapot töltött szent Anyja méhében elrejtőzve, miután csöndben fogadta a pásztorok imádását s a királyok hódolatát a bethlehemi barlangban, Íme körülbelül harminc évig tartózkodik egy magányos műhelyben, és nincs más állandó társasága, mint szent Józsefé, akinek már a neve is komolyság, szerénység és béke gondolatát költi fel minden keresztény lelkében és szent Anyjáé, akinek szent Lukács szavai szerint az elmélkedő összeszedettség volt jellemvonása: Mária megőrizte szivében a szavakat, melyeket hallott — mondja az evangélista — és szivének legnagyobb gyönyörűsége volt azokat csöndben ismételgetni : «Et mater ejus conservabat omnia verba haec in corde suo».2

Qondolkoztak-e már eléggé e különös és a mi emberi eszünknek megfoghatatlan dolgon : Jézusnak egy silány názárethi műhelyben elrejtőzve töltött életén ? Elmélkedjenek csak rajta ! Isten Igéje, az örök Atyának fényt- sugárzó és egylényegű képmása emberi természetet ölt magára, hogy hozzánk közeledjék és elhintse az emberek közt az igazság és kegyelem magvait. Az volt a feladata, hogy a világ összes népeit megvilágosítsa és

1 «Ecce servus, meus, suscipiam eum ; electus meus, complacuit sibi in illo anima mea... Non clamabit, neque accipiet personam, nec audietur vox ejus foris.» Is. 42, 1—2.

2 Luk. 2, 51.