Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Első konferencia. A magány
16 MERCIER: KISPAPÁIMHOZ Az isteni Gondviselés reánk bizta az Önök vezetését ezen az úton. Becsületbeli kötetességünk, dicsőségünk és örömünk megfelelni lelkűk kívánságának s megmutatni az ösvényt, amelyen Önöknek halad- niok kell; Önöknek pedig becsületbeli kötelességük s legtisztább örömük az legyen, hogy vezetésünkre bizzák magukat s lelkesen követik buzdításainkat és irányításunkat. Kedves Kispapjaim ! Az Önök nevelése, amely elöljáróik gondjaira van bízva, Önöktől is kíván áldozatokat. Hozzák meg azokat nemes készséggel és oly lélekkel, amilyennel azt az egyház kívánja. Le kell mondaniok egyes látogatásokról, amelyek Önöket csábítgatják; utazásokról, amelyek Önöket vonzanák; rövidebbre szabniok a levelezéseket, amelyek kedvükre lennének; el kell hagyniok a léha olvasmányokat, amelyek Önöknek talán jólesnének ; egyedül kell maradniok cellájukban oly órákban, amikor legnagyobb kedvük volna üres fecsegésre ; a szünidőben meg kell magukat fosztaniok egyik vagy másik önmagában véve megengedett élvezettől, amelyet egykori barátaik megengedhetnek maguknak. Kérem Önöket, ne tekintsék e lemondásokat csak bosszantó követeléseknek, amelyek alól kibújni legnagyobb örömük volna; ne állítsák magukat soha egy sorba azokkal a rabokkal, akik alig várják, míg újból felvirrad számukra a szabadság fényes napja. Inkább szóljanak így: «Gyermekkorom óta eped- tem magány után, ahol biztonságban a rossztól és a veszedelmektől, tökéletesebben Istené lehetek, a hanyatlás veszedelme nélkül. S ime, Istennek jósá-
