Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Első konferencia. A magány
6 MERCIER: KISPAPÁIMHOZ integritate doctrinae et morum sanctitate floreant. Seminarium cordis quisque vestri delicias habetote, nihil plane ad eius utilitatem omittentes, quod est a Tridentina Synodo providentissime constitutum.»! Kedves barátaim, nagy örömmel engedelmeskedem a pápa utasításainak s örömömben bizonyára Önök is osztoznak; és hogy azt az örömöt magamnak megszerezhessem, hogy Önökkel érintkezhessem, ez elől Isten segítségével minden akadályt el akarok hárítani : «Huic curae, quaecumque obveniant negotia, cedere necesse est». Önök pedig bizonyára fiúi kegyelettel értékelik azt a kitüntető szeretetet, amellyel a szentatya viseltetik Önök iránt s amelyet én is táplálok szivemben, annyival is inkább, mert már e parancs elhangzása előtt is eltöltötte szivemet és ugyebár majd vala- 1 1 Azok a jelentések, amelyeket előbb Mantuából, majd Velencéből küldött Rómába az, akinek a Gondviselés tervei szerint egykor majd X. Pius név alatt kellett az egyház kormányzását kezébe vennie, szépen tanúskodnak állandó atyai gondosságáról, amelyet kispapjai iránt tanúsított. Ennek megítélésére szolgáljon e néhány sor Sarto bíboros O eminenciájának, mint velencei pátriárkának 1897. dec. 1-én Rómába küldött jelentéséből : «Úgy szeretem szemináriumomat, mint szemem fényét ; szeretem mindenekfölött ; úgy tekintem, mint saját házamat. Meg is szoktam látogatni gyakran, többször fölkeresem váratlanul és oly órákban, mikor legkevésbbé sem sejtik, hogy a háznak necsak fegyelme, hanem tanulmányai, sőt asztala fölött is őrködjem. Valóban szívesen figyelem ifjaimnak előhaladását a jámborságban és tudományban, de nem kevésbbé viselem szivemen egészségüket, amely nélkül később nem tudnák hivatásukat betölteni.» V. ö. Mgr. De Waal : Le Pape Pie X. 157. 1.
