Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
I. rész. Mercier bíboros: Kispapjaimhoz
BEVEZETŐ BESZÉD. Kedves Kispapjaim ! Mily sokszor óhajtottam már Önök közé jönni s Önökhöz szólani ! Ama kedves évek emléke, amelyeket az isteni Gondviselés jóvoltából egykor papi pályám kezdetén itt, a malines-i kis szemináriumban töltöttem; ama családias életnek még újabb benyomásai, melyet tizennégy évig élveztem a XIII. Leóról nevezett szemináriumban, gyakran eszembe juttatták Önöket és higyjék el, Önöket, az én szeretett kispapjaimat, nehezen tudom az életben nélkülözni. Azután meg nem tudok attól a gondolattól szabadulni, hogy mikor Őszentsége, X. Pius pápa szent Rombald püspöki székébe helyezett, ő iránta, az én püspököm iránt is készséges engedelmességgel tartozom. Szellemének, mely nem más, mint Jézus Krisztus szelleme, az enyémnek is kell lennie; az ő törekvéseinek az én törekvéseimnek is; apostoli munkájában osztozniok kell mindazoknak, akiket szolgálatára hívni kegyeskedett. Már pedig a katho- likus világ ismeri X. Piust. E Szent Atya — a jelzőt alá kell húzni, hogy ne legyen többé csak úgy odavetett, elcsépelt szó, hanem visszanyerje eredeti jelentését a maga teljességében — ez a szent Atya nem szokott máskép beszélni, mint ahogy érez; egy 1*
