A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)

Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900

IRODALMI ÖNKÉPZÉS

93

cionálisták tévedéseit. ISegele Lajos «Wellhausen tör- vényelméleté»-t teszi kritika tárgyává.

Az ószövetség egyes könyveinek hitelessége ellen emelt támadásokra is törekszenek megfelelni. A pen- tateuchus hitelességét König Ágost, Tóbiásét Po- vischil Richárd, Baruchét Várady L. Árpád, Dániel könyve úgynevezett deuterokanonikus részeinek ka- nonikus tekintélyét Prácser AlbertJ Judithét pedig Elszner József mutatta ki.

Dudek János azt a téves nézetet utasítja vissza, mintha az Énekek Éneke dráma volna. Felsorolja a különböző nézeteket és a zsidó költészet szem- pontjából igyekszik bebizonyítani állításait.2

Lányi József «Nabukodonozor bünhödésé»-t írja le. Thurzó Ferenc az egész bibliát az antik irodalommal veti össze.

A zsidó nép nyelve, költészete, szokásai sem mel- lékesek az iskola előtt. Kőszegi Sándor a héber nyelvről, mint élő nyelvről értekezett. Koller János «A zsidók költészeté»-ről.3 Hegedűs János a «Gyér- meknevelés és tanítás a zsidóknál» cimen mondott el érdekes dolgokat. Dangelmajer Lipót az «Őskelet kulturországai» közé igyekezett beilleszteni a zsidó nemzetet.

Az újszövetség kérdéseinek megoldására is akad- tak vállalkozók. Ferszigan János «Az apokrif evan- géliumokról» tartott élvezetes előadást. «Szent Pál 1

1 Pályanyertes mű.

2 Megjelent a «Religio» 1879 júniusi számaiban.

3 A Fraknói-dijjal jutalmazott munka.