A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900
92 IRODALMI ÖNKÉPZÉS Kálmán athéni Aristides apológiáját, Simányik Fe- renc Minutius Felix «Octavius»-át, Tiefenthaler József «Lerini Vince Commonitoriumá»-t tárgyalta dogma- történeti szempontból. A dogmatikánál sokkal kedvesebb foglalkozása volt a tagoknak az ó- és újszövetség kérdéseinek tudományos tárgyalása. Évről-évre enemü dolgoza- tokkal találkozunk legsűrűbben. Ami abból a körül- ményből magyarázható, hogy a tagok legelőször az ószövetséggel ismerkednek meg az egyetemen. És ez az első szorosan vett hittudományi szak, amellyel behatóbban foglalkozhatnak. Kézirattárunkban az ószövetségről szóló dolgoza- tok vannak legnagyobb számban. Alig akadt olyan kérdése e tudománynak, amelyről ne találnánk egy esetleg több művet is. Mózes öt könyve sok tárgyat szolgáltat a megfejtésre az ifjú theologusoknak. A Genesis leírásainak magyará- zása indította Urbaschek Sándort, hogy «A szentirás és a Kant-Laplace-féle hypothézis» viszonyát kutassa. Úgy- szintén Ambrus Istvánt is, hogy «A geológia és a Noé-féle vízözön»-ről értekezzék. Melchiszedek tör- téneti személyiségét igyekszik megállapítani Bundala János, mig Péter Róbert a mózesi szentsátorról és frigyszekrényről mondja el véleményét a legújabb kutatások nyomán «Az istentiszteletek helye» című dolgozatában. Gutheil Jenő pedig «A Marduk Tia- mat mithosz az ószövetségben» c. munkájával kötötte le nehány gyűlésen át az iskola figyelmét. Ivánovich Emil «A Genesis viszonya a Penta- teuchus másik négy könyvéhez» c. a. bírálja a ra-
