A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)

Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900

IRODALMI ÖNKÉPZÉS

91

értendő Extra ecclesiam non est salus»1 kérdésre igyekezet megfelelni, Drahos János pedig azt ku- tatta, «Hisszük-e a hittényben az Isten tekintélyét?»

Az ágazatos hittanból főkép a szentségekről szóló tan érdekelte a tagokat. Puchovszky István általában szólt «A szentségekről», Bisszaha Mihály «A szent- ségek characteré»-ről, Ferch Mátyás a «Hetes szám a szentségekben» c. a. értekezett. Szabados István «Luther általános papságá»־t cáfolta. Lukcsics József «Az utolsó kenet szentségének alapításáét ismer- tette.

Marszina András «Az ima meghallgatásának philosophiai és theologiai magyarázatával» aratott sikert.2

Újabban a dogmatikai kérdéseket a történeti fej- lődés figyelembe vételével tárgyalják az iskolában. Erre a célra alakult a patrologiai szakosztály. Eddig is felhasználták a szentatyák műveit. Például szent Ágostonnak «A láthatatlan dolgokban való hitről» szóló könyvéből Hukk György egyes fejezeteket mutatott be, Hegedűs János «A kér. hit valóságát aquinói szent Tamás nyomán» kereste. Szenlimrey Gábor pedig a malaszt és szabadakarat viszonyát szintén a doctor angelicus tanának világában igye- kezett meghatározni. De Pataky Arnold már «An- tiochiai szent Ignác leveleinek dogmatikájá»-t3 ku- tatta, míg Marczell Mihály «A Didache és római Kelemen első levelének dogmatikájá»-t. Ferdényi

1 Pályanyertes mű. 2 Pályanyertes mű.

3 Megjelent «Ébredünk»-ben, 1903. 108, s köv. 1.