A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)

Scheffler János: Szent Pál theologiája négy nagy levele alapján

I. A MEGVÁLTÁS ELŐFÖLTÉTELEI

543

27. v. ö. Róm. 11, 33. Kor. I. 1, 21. 2, 7. «Isten

bölcsessége»), igaz (verax Róm. 3, 4. v. ö. 1, 18.), hűséges (fidelis Kor. I. 1, 9), hatalmas (Róm. 4, 21. v. ö. 1, 20. 9, 22. 11, 23. 14, 4. Kor. II. 9, 8. 10,

4.); mindenek ura («őtőle, őáltala és őbenne vannak mindenek» Róm. 11, 36. v. ö. Kor. I. 11, 12.), min- den ember tőle függ («a zsidók és pogányok Istene» Róm. 3, 29. v. ö. 9, 20—25.), az emberekkel szem- ben jó, kegyes, hosszútűrő (Róm. 2,4.), irgalmas (Róm. 12, 1. v. ö. Kor. II. 1, 3. Kor. I. 7, 25.), de egyszersmind igazságos (Róm. 1, 32, 2, 2. 5. 6. 11), a béketűrés, vigasztalás (Róm. 15, 5. Kor. II. 1, 3.), remény (Róm. 15, 13.) és béke Istene (Róm. 15, 33. Kor. II. 13. 11.).

B) A Szentháromságról.

A keresztény hitnek e mélységes titkát szent Pál seholsem fejtegeti bővebben, de leveleiben vallja és föltételezi.

1. Hisz az Atyaistenben, akinek nevei: Atya

(Róm. 6, 4. Gál. 4, 2.), Isten (és) a mi Atyánk

(Róm. 1, 7. Kor. I. 1, 3. Kor. II. 1, 2. Gal. 1, 3.

stb.), Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja (Róm. 15, 6. Kor. I. 15, 24. Kor. II. 1, 3. 11, 31. Gal. 1, 1.).

2. A Fiúról szóló tant, Krisztus valóságos isten- ségét (divinitas), különálló személyiségét (persona distincta), valóságos istenfiúságát («Filius Dei») s az Atyával való egylényegülését (consubstantialitas) külön fejezetben, «szent Pál Christologiájában», fog- juk tárgyalni.

3. A Szentlelket (Spiritus sanctus: Róm. 5, 5. 9,