A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)

Scheffler János: Szent Pál theologiája négy nagy levele alapján

534

SZENT PÁL THEOLOOIÁJA

volt Krisztus közvetlen tanítványa, sőt egykor Krisztus egyházát kegyetlenül üldözte, amint az Apostolok cselekedeteiből (9, 1. köv.) tudjuk s amint az Após- tol maga is többször megváltja? (Kor. I. 15,' 9. Gal. 1, 13. 23.)

E kérdésre megfelel a Gál. első két fejezete, ahol szent Pál Istentől való meghivatását, saját apostoli tekintélyét, tanának isteni eredetét és változhatatlan- ságát bizonyítja. E szerint maga Isten hívta őt após- tolságra: «Pál Apostol nem az emberektől, sem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által». (Gal. 1, 1. v. ö. Róni. 1, 1. 5. 15, 18. Kor. II. 10, 3. 5.) Tanítását sem emberektől, hanem Krisztustól kapta: «Tudtul adom nektek, atyámfiai, hogy az evangélium amelyet hirdettem, nem emberi tanítmány, mert én sem embertől vettem vagy ta- nultam azt, hanem Jézus Krisztus kijelentése (reve- latio) által». í Gal. 1, 11 12. v. ö. 15. 16.) Meghivása után nem emberekhez fordult fölvilágosításért, hanem Arábiába sietett, magányba vonult, ahol maga Isten oktatta: «Nem hallgattam többé (7rpoa£1fá|1r;v tanácsért fordultam) a testre és vérre (emberre), nem tértem vissza Jeruzsálembe az élőt- tem lett Apostolokhoz, hanem elmenék Arábiába». (Gal. 1, 16—17. v. ö. 1, 13—23.) — Apostoli hivatá- sát, tanításának igazságát elismerték a jeruzsálemi zsinaton a többi apostolok is (Gál. 2, 1 —10.), sőt Péter is meghajolt apostoli tekintélye előtt. (Azanti- ochiai jelenet Péter és Pál közt. Gál. 2, 11 — 21.)

Többször hivatkozik arra, hogy Krisztust látta: «Legutoljára pedig mindenek között, mint időtlen