A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900
léseken s ott szavakkal is kifejezték megelégedésüket és buzdították a tagokat a további munkásságra. A főpásztorok kegyes jóakaratát utánozták a többi egyházi férfiak is. Első sorban azok, akiket az iskola hálából tiszteletbeli tagjai közé választott. Nem szün- tek meg ők sem buzdítani ; mindenkor kifejezték az iskola működése felett érzett nagyrabecsülésüket. Különösen azok, akik valamikor szintén tagjai vol- tak az iskolának, mutatták ki érdeklődésüket. Nem egyszer igazán megható levéllel keresték fel az is- kólát. így Kemenes Ferenc, a jeles egyházi költő, aki iskolánkban írta első zsengéit, tiszteletbeli taggá vá- lasztását ily szavakkal köszönte meg : «Olyan szép az, amikor a keleten állók köszöntik a délszakon küzdő, vagy a nyugotnak tartó embert».1 És lelkesí- tett a további munkásságra. Dr. Dudek János pedig arra kéri az iskola tagjait, ugyancsak tiszteletbeli taggá választásakor, hogy meg ne fogyatkozzék nemes idealizmusuk az élet küzdel- mei terén sem.2 Laky Demeter csornai perjel ugyanez alkalomból így nyilatkozik levelében ß «Ki ne tartaná dicsőség- nek szerény tagja lenni azon lángbuzgalmú körnek, melynek lobogóján a két legszentebb név ragyog — Is- téliünkért és hazánkért! — Én annak tartom!» Dr. Békefi Rémig egyetemi tanárnak a magyar sajtószabadság kivívásának 50 éves évfordulóján 1898 március 15-ikén — e napon van keltezve levele, 208 AZ EGYHÁZI ÉS VILÁGI KITŰNŐSÉGEK ÉRDEKLŐDÉSE 1 Levéltár 1882/3. 16. sz. 3 Lt. 1897/8. 21. sz. 5. Lt. 1897/8. 20. sz.
