A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)

Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900

fejezetben az egyházi s világi kitűnőségek és az iskola szellemi kapcsolatait tárgyaljuk.

Az iskola fővédnöke, a hercegprímás, és védnökei, a püspöki kar tagjai, voltak elsősorban azok, akik- nek legtöbbet köszönhetünk. Mindenkor nagy figye- lemmel kisérték iskolánk működését. A levéltár gaz- dag olyan levelekben, amelyek a főpapoktól jött intéseket, figyelmeztetéseket, buzdításokat tartalmazzák.

Mint említettük már az iskola évi kiadványainak maecenasait a főpásztorok közül választja, akik amel- lett, hogy tetemes összeggel járulnak a kiadvány költségeihez, megteszik észrevételeiket is a tagok működésére. És ezekben a megjegyzésekben vannak azok a nagybecsű nyilatkozatok, amelyek mindenkor buzdítólag hatottak. Ezek közül a levelek közül is- kólánk saját okulására egyet kiadványába is felvett. Az 1885-iki «Munkálatok» «előszó»־ja gyanánt sze- repel dr. Samassa József egri érsek levele, mellyel abból az alkalomból volt kegyes megtisztelni az is- kólát, hogy az 1884-iki kiadványt neki ajánlotta.

Elgondolhatjuk, hogy mily benyomást gyakorol- hattak az iskolára a kegyes főpásztorok levelei, ame- lyekből méltón meríthetett erőt a további munkás- ságra; mert általában az elismerés hallatszott min- den levélből. Dicsérik a fordítást, örülnek, hogy eredeti dolgozatokat adnak ki a tagok, sőt nem egyszer erre buzdítják az iskolát.1 Kiemelik a kiad- ványok korszerű voltát, a fordításra kiszemelt művek gyakorlati hasznát, hogy mennyire alkalmas vala206 AZ EGYHÁZI ÉS VILÁGI KITŰNŐSÉGEK ÉRDEKLŐDÉSE

1 Simor János hercegprímás levele. Lt. 1880/81. 2. sz.