A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900
22 TÖRTÉNETI VISSZAPILLANTÁS dett. Miáltal épen nem valósult meg a kispapok vágya, kik kizárólag magyar iskolát akartak létesíteni. Az elöljáróság szeme előtt csak az egyházirodalom művelése lebegett; ez magyarázza meg intézkedési!- két. A kispapok pedig a Magyar gyakorló iskola örökébe akartak lépni. Úgy kívántak tenni, mint elődeik, akik a magyar nyelvet gyakorolták, művel- ték első sorban. És ha fordítottak is egyházi irodalmi műveket, azt is csak azért tették, hogy fordításaik útján magát a magyar nyelvet gazdagítsák. Ez volt a főcéljuk; minden egyéb csak mellékcélként sze- repelt. És ez helyesen történt abban az időben. Az elöljáróság most változtatni akart ezen. Az egész kispapságot, az idegen ajkúakat is, be szerette volna vonni az Egyházirodalmi iskolába s e célból egyenlő rangúvá emelte a latin nyelvet a magyar- ral, sőt a «magyar» jelzőt is eltüntette az iskola nevéből. Ámde intézkedése, hogy úgy mondjam, passzív rezisztenciára talált a magyar szabadságharcot átélt kispapok között. Mindig csak a magyar nyelvet használták. Sőt még ugyanazon évben a hatodik rendes gyűlésükön kimondták, hogy kiadványaikat «Magyar egyházirodalmi iskola» cim alatt fogják nyil- vánosságra bocsátani társaságuk igazi jellegének fel- tüntetésére. Az elöljáróság hallgatólagos beleegyezé- sével a latin nyelvet védő intézkedés teljesen hatá- lyát vesztette.1 Ezzel megszületett a napjainkig virágzó «Magyar 1 Séda i. m. 142 s köv. 11.
