Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

55

vigasztalásukra szolgál a mostani végső szükségben s remélnünk engedi, hogy Isten nem hagy el bennünket.»

Az éhinség nyomása alatt Páris megnyitotta kapuit A béke föltételeit Ruel-ben állapították meg március 11-én; a parlament április 1-én becikkelyezte és augusztus 18-án a királyné és fia, a király ünnepélyesen bevonultak Párisba ; kétoldalt Condé és Mazarin kisérte őket. Azt gondolták, hogy ez a két férfiú egyszer s mindenkorra megegyezett egymással és a frigyben az annyira óhajtott békét üdvözölték. Pedig sajnos! sohasem volt még közelebb a polgár- háború. A királyné, mintha ezt előre sejtette volna, azonnal írt Depaul szent Vincének, jöjjön Párisba. Szüksége volt tanácsára. De sajnos, betegen feküdt Richelieu-ben és így nem térhetett vissza; pedig talán megakadályozhatta volna a fenyegető szerencsétlenséget.

Condé századának legnagyobb hadvezére volt, de valljuk meg, politikai éleslátása nem érte el fényes katonai tehetségének nagyságát. Alig tért vissza Párisba, elsodorta a Fronde cselszövényeinek és törekvéseinek örvénye. Nővére, Longewille hercegnő, akit gyöngéden szeretett, fiatal öccse de Conti herceg, sógora Longeville herceg csábításai körülhálózták. Osztozott ellenséges érzelmükben, mely benne még gyűlöletesebb volt; kifogásai Mazarin ellen, elhidegülése a királynéval szemben csak fokozódott s «jóllehet még nem volt bűnös», mondja Bossuet, azt a hitet ébresztette föl sokakban, hogy a Fronde számíthat kardjára. Mazarin állandóan figyelte;