Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

majd hirtelen rácsapott és mesteri vagy őrületes fogással börtönbe kerül Vincennes-ben a királyi vérből származó herceg a rocroy-i és lens-i hős testvérével, de Conti herceggel és sógorával Longewille herceggel együtt (1650 január 18.). Mivel Mazarin félt, hogy Vincennes-ból kiszabadítják őket, a havre-i várba vitette. Hogyan ecseteljük Páris bámulatát, a parlament fölháborodását és az összes főúri családok haragját? A parlament elrendelte, hogy a hercegeket azonnal bocsássák szabadon és Mazarin eljárását nyilvános bűnténynek jelentette ki. Határozata szerint Mazarin-nak azonnal távoznia kell Párisból. A királyné nem akart miniszterétől megválni; ez pedig tizenhárom hónapig állott meg a zivatarban; mekkora ügyességgel, de a legszentebb érdekek milyen nagy kárával ! A püspökségeket, apátságokat, egyházi javakat mind még a legméltatlanabb embereknek is adományozta, csak hogy párthiveket szerezzen. Képzeljük csak el a vallásos Franciaország fölháborodását; hisz újjászületése kezdetén állott a papságban, sőt a világiak között is nagy számmal akadtak buzgó lelkek. Mi lesz mindazzal, amivel a francia egyház megújítását és megtisztulását célozták: a keddi konferenciákkal, az évi szentgyakorlatokkal, a szemináriumokkal, ha közepes tehetségű püspököket és rossz apátokat kell ismét látni. Depaul szent Vincét jobban bántotta ez a dolog, mint bárki mást; többször kereste föl a királynét és térden állva könyörgött neki, gondoljon az Istenre és lelke üdvére. De Oondi atya is elhagyta szigorú magányát, ahová eltemetkezett, figyelmezteti a királynét a

56 NEGYEDIK KÖNYY