Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)
36 NEGYEDIK KÖNYV tására, a templomok kijavítására az ő derék városában, Párisban sokan tekintélyes alamizsnát adnak össze, melyet Depaul Vince missiós papjai és más irgalmas lelkek, akik a legnagyobb pusztulás és nyomor helyein működnek, a legnemesebb célra fordítanak, úgyannyira, hogy igen sok szegény kapott támogatást a nyomorban és betegségben. Azonban tudomására jutott, hogy amíg ők ebben fáradoznak, a katonák, midőn az említett missiós papok számára kijelölt helyeken átvonulnak, vagy ott időznek, elfoglalják és kifosztják a templomokat, elrabolják az élelmiszereket, ruhát és egyéb, a szegényeknek szánt dolgokat. S így, ha ő Felsége nem nyújt nekik biztonságot, nem tudják folytatni irgalmas munkájukat, mely oly szépen előmozdítja Isten dicsőségét és enyhíti ő Felsége alattvalóinak nyomorát. Mivel ő Felsége erre, amennyire rajta áll, közremunkálni óhajt, az anyakirályné tanácsára szigorú parancsot ad a tartományok kormányzóinak és általános helytartóinak; hadseregében a tábornagyoknak, tábornokoknak, ezredeseknek, kapitányoknak, a többi fölebbvalóknak és tiszteknek, akik akár a lovas vagy gyalogos, akár francia vagy bármily idegen nemzetbeli csapatok élén állanak és határozottan megtiltja, hogy akármilyen katonaságot is beszállásoljanak, vagy ezt megengedjék az említett határszéli tartományok Picardie és Champagne falvaiban, amelyek számára a missiós-papok oltalomért esedeznek, hogy a szegényeket és betegeket gyá- molíthassák, az odaszállított élelmet kioszthassák s egészen szabadon gyakorolhassák az irgalmasságot
