Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 27 lett közöttük elosztani. Depaul szent Vince első és második hadseregét: a missiós papokat és a keresztény szeretet leányait használta föl e célra. Csapatonként, rajonként küldé őket a nyomor harcmezejére, azzal a meghagyással, hogy ott elváljanak, oszoljanak szét és keressék föl a legnagyobb veszélyben forgó és legelhagyottabb helyeket. Nemsokára mindenfelé láthatók: Metz, Verdun, Nancy, Pont-à-Mousson, Bar-le-Duc, Saint-Mihiel, kevéssel utóbb Etampes, Palaiseau, Richelieu városokban. Útjaikon a lakosság, a városi testületek, megbízottak, a káptalanok és kolostorok hálájának, lelkesedésének hangjai kisérték. Mikor már így egyenként szétküldötte őket, tartományonként összevont tizet-tizenötöt egy főnök alá. Azután vizsgálókat küldött segítségükre, akiknek föladatuk volt, hogy őt a'tapasztaltakról értesítsék, hogy a segítség nagyságát a nyomor nagysága szerint tudja meghatározni. Ugyanígy tett a keresztény szeretet leányaival is. Kettős, hármas csoportokban küldte őket ama helyekre, ahol legnagyobb volt a veszély. Bátorította a csüggedőket, magasztalta azokat, akik meghaltak «fegyverrel kezükben», ahogyan ő szokta mondani. Nem kiméit semmit, hogy átöntse szivükbe a tüzet, mely az ő szivében lángolt. Borzalmas részletekkel telvék a kapott levelek, de bátorságát meg nem ingatták. Sőt nemsokára az ő rendeletéi és az első fáradozások tapasztalai nyomán külön munkarend alakult ki, s az a nyomor enyhítését célzó irgalmasság munkarendje. E négy pontban foglalható össze :
