Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)
28 NEGYEDIK KÖNYV 1. Megmenteni az éhenhalókat, akik összeesnek a gyöngeségtől. Ezek számára alapította a házias berendezésű népkonyhákat. O maga szabta meg az elkészítés módját, amelyet nem lehet megindulás nélkül olvasni: «Etel száz nyomorgó számára: Egy körülbelül ötvedres fazekat, vagy üstöt meg kell tölteni vízzel, amelybe huszonöt livre értékű kenyeret kell aprítani, azután nem böjti napon hét negyedfont zsírt, böjti napon pedig hét negyedfont vajat öntenek belé, négy liter babot vagy borsót, majd zöldséget: egy fél véka karalábét, káposztát, hagymát, vagy más valami főzeléket és megfelelő adag, körülbelül tizennégy sou ára sót. Az egész együtt fő, lefogy négy vödörnyire s ez elég vagy száz embernek. Kiosztása kanállal történik, csészénket, mely egy adagszámba megy. Minden család annyi adagot kap, ahány tagja táplálékra szorul. Ez az egész táplálék száz ember számára mindössze csak száz souba kerül, még ebben az évben is, mikor a gabona olyannyira drága». E szűkös étel kiosztását, mely ezer meg ezer szegény megmentője volt, a keresztény szeretet leányai vállalták magukra. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni e kiosztások leírását. Ouise-ben a missziós papok és a keresztény szeretet leányai, edények híján öt napig keresték a helyet, ahol a népkonyhát berendezhessék. Az első kiosztás háromszáz beteg között történt. Ezután már hat-hétszázan jöttek az egész környékről, még gazdagok is, akik majd meghaltak az éhségtől kastélyaikban. Saint Quentin-ban kétszáz beteggel nyitották meg a népkonyhát. Néhány nap
