Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

13

rekkel élt, vagy a mezőn talált állati hullák maradványait szedték föl. Az utcákon, mezőkön ruhátlan, elbágyadt emberek vonszolták magukat, mint az állatok, hogy néhány szál gyökeret keressenek. Etempes-ban négyszáznál több erőtlen szegény hevert a piacon. Tele volt velük az orléansi erdő; magában Orléans-ban vagy kétezret számláltak össze. Meung- ben kétszázat, Beaugency-ban ötszázat. Blois-ban százhetvenen haltak meg éhen. Nem ettek csak nyers bogáncsot, csigát, elhullott állatot. Kiásták a holtak csontjait s szopogatták. Moutangis-nak kétezer szegénye nyomorgott. Lorris-ban egy anya megölte két kis gyermekét s úgy akart megélni, azután magát is elemésztette. Három hét óta járom — írja egy szemtanú — Beauce, Blésois, Tourraine, Chartrain és Vendomois falvait; rakásra halnak az emberek. Hármasával, négyesével temették a halottakat. Haldoklók és halottak össze-vissza hevernek a nagyobb utakon. Berry-ben nyersen ettek mindenféle rút férget. Ambois-ban asszonyok, férfiak egy megnyúzott lóra vetették magukat és egyetlen darabkát sem hagytak belőle. Blois környékén az éhezők éjjelenként mint éhes farkasok futkostak az utcákon. Egy darab kenyérért gyilkosságra vetemedtek. Azt tartják, ha gyors segítség nem jön, csupán Orléanais és Blésois tartományokban húszezernél több ember pusztul, éhen.

De még az éhínségnél is sokkal borzalmasabb látvány kisérte a háborút s ez a pestis. Keletről jött; cseh, horvát és magyar csapatok hozták magukkal és itt hagyták. A meggyilkolt, temetetlen holttestek