Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)
14 negyedik könyv ezrei, a házaikban elszigetelt, az éhségtől haldokló betegek, a döglött lovak százai, melyek nyilvános tereken és utcákon indultak oszlásnak, lekötötték és táplálták a pestist. 1631 óta dühöngött Lotharingia, Bourgogne, Champagne vidékein. 1633-ban és 1635-ben visszatért és ezerszámra szedte áldozatait. 1636-ban Saint-Quentin halottainak száma félév alatt háromezerre rúgott. Ugyanez időtájt a pestis pusztasággá tette a Szajna és a Doubs völgyét. Az 1636. év októberében kitört a pestis Beauvais-ben, Compiégne- ben, ahol rémületes zavart okozott. A kis Marle városában öt hónap alatt négyszáznál többen haltak el. 1637-ben már hetedszer lépett föl a pestis Lotha- ringiában. Innen átterjedt Bourgogne-ba, ahol csupán a kis Auxonne város halottainak száma háromezer ötszázra tehető. Palaiseau-ban annyi volt a halott és oly kevés munkaerő az eltemetéshez, hogy a levegő is fertőző csirákkal volt tele. Étampes romokban hevert, környéke pedig hullákkal volt borítva. A megmaradt házakat betegek töltötték meg, akiknek bőre csontjukhoz száradt. Kenyerük nem volt, de még egy pohár vizük sem, mellyel égető szomjukat olthatták volna. Egész Brie Lotharingiához hasonlított. A temetésre hívó harangszó soha el nem némult. A háborútól megmenekült Normandia sem kerülte ki a pestist. Rouen-ban rövid idő alatt több mint tizenhatezer ember esett áldozatul. «A harangok — írja a költő, Rotrou — már a mai nap 22-dik halottjának szólnak.» Néhány nap múlva már neki is szóltak. Elbúcsuztattak negyvenkét éves korában egy költőt, aki a drámaírásban Corneille után már-már az első
