Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
220 ÖTÖDIK KÖNYV leneknek kiáltanak ki. Sőt még tovább megyek: csak örülhetünk oly szóbeszédnek is, hogy kongregációnk semmi hasznot sem hoz az egyháznak, tagjai gyámoltalanok, minden vállalata balsikert arat, falusi missiói gyümölcstelenek, papnevelőiben nincs semmi köszönet, volt tanítványaik az Úr szőllőjében használni nem, csak ártani tudnak. Igen, ha Jézus Krisztus igazi szellemét ápoljuk szivünkben, csak örülhetünk az ily híreszteléseknek, aminőket felemlítettem.» Majd hozzáteszi : «Ugy-e, aki tiszteletet követel magának, az — sajnos — nem akar az Isten Fiának sorsában részesülni? Már ez is elviselhetetlen büszkeségre mutat. Midőn a földön élt az Isten Fia, mit beszéltek róla az emberek? Minek akart ő föltűnni a világ szemében? Ostobának, lázadónak, tudatlannak, bűnösnek, noha egyik sem volt ezek közül; sőt még azt is megengedte, hogy Barabásnál, ennél az útonálló, gyilkos haramiánál alább valónak tartották. Ó Üdvözítőm, ó Üdvözítőm ! a te alázatosságod mily zavarba hozza az Ítélet napján a bűnösöket, amilyen én nyomorult is vagyok!» Folyton-folyvást csak az alázatosságot sürgeti : «a gonosz lélekkel szemben a gőg semmit sem ér, hiszen több van neki belőle, mint valamennyiünknek ; csak alázatossággal lehet legyőzni, mert ezzel a fegyverrel nem rendelkezik.1 Az alázatosság mellett leginkább a szeretetet ajánlotta. A társasélet paradicsomának a keresztény Maynard, t. II. p. 388.
