Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

221

szeretet mondható. A szeretet mintegy lelke a többi erényeknek, melyek az alázatosságtól nyernek varázsló erőt és tartósságot. Az alázatos társulatok azon tölgyekhez hasonlítanak, melyek magukba szívnak a hegyekből minden nedvességet. Mihelyt kiüresítettük magunkat, Isten önmagával tölt ki minket, mert nem tudja eltűrni az ürességet. Alázzuk meg tehát magunkat testvéreim, hogy egyháza érdekében erre a kis kongregációra vetette szemeit — ha ugyan kongregációnak lehet nevezni ezt a maroknyi népséget, mely származását, tudományát, erényességét tekintve, csak az utolsó helyet érdemli meg és az emberiség aljánál, szemetjénél, söpredékénél nem egyéb. Én mindennap kétszer, háromszor kérem Istenemet, pusztítson el bennünket, ha dicsőségének előmozdítására alkalmatlanok vagyunk. Vagy talán akkor is életben akarnánk maradni, uraim, ha nem találkoznánk Isten tetszésével és nem mozdítanék elő dicsőségét?»

És a keresztény szeretetnek nemcsak a házban, a testvérek között, hanem inkább kint a világban kell virulnia. «Hivatásunk nem egy plébániára, vagy egyházmegyébe, hanem az egész világra szólít bennünket, hogy mindenütt felgyújtsuk az emberek szivét s utánozzuk az Isten Fiának példáját, ki tüzet jött bocsátani a földre, hogy szeretetével lángba borítsa az emberek szivét.1 Kérlek Jézusom, mondd meg nekünk, mi vont le téged az égből, hogy az emberek rágalmainak tegyed ki magadat? Mily

1 Luk. 12, 49.