Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 207 csak a hibáktól és bűnöktől fog menekülni, hanem életét is Isten akarata szerint fogja kialakítani, hasznos szolgálatokat tesz az egyháznak és a mi Urunknak, Istenünknek is megadja azt a dicsőséget, melyet tőle elvárhat. Mily nagy szerencse ez, Üdvözítőm ! Meg sem tudom eléggé érteni. Szabályaink látszólag elég közönséges életmódot írnak elő s mégis a tökéletesség magas fokára emelik azokat, akik megtartásukban nem ingadoznak. Azon első rendeltetésen kívül, hogy minket szentekké tegyenek, még másik céljuk is van a szabályoknak; emiatt feltétlen becsben kell őket tartanunk. Ugyanis még sohasem volt kongregáció, mely a szegényeknek, a legelhagyatottabb szegényeknek való prédikálást tűzte volna ki életfeladatul. Ó nagy okunk van az alázatosságra és a megszégyenülésre, mert tudtommal még sohasem voltak olyanok, kik a szegényeknek, a legelhagyatottabb szegényeknek való evangéliumhirdetést tűzték volna ki főcélul, különös feladatukul. Elküldött engem örömhírt vinni a szegényeknek ;i ez ami rendeltetésünk. Igen uraim és testvéreim, a szegények ami osztályrészünk. Mily szerencse, hogy azt tehetjük, amiért Üdvözítőnk az égből a földre szállt és ami által az ő kegyelmének segítségével mi is a földről az égbe juthatunk. Midőn azt tesszük, az Isten Fiának művét folytatjuk, ki örömmel látogatta meg a falvak szegényeit. Minket is arra kötelez intézetünk, hogy szolgáljuk és segítsük a szegényeket, kiket urainknak és parancsolóink1 Luk. 4, 18.
