Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
202 ÖTÖDIK KÖNYV hozott volna fel terve mellett; a főokot azonban Isten örök végzésében kell keresnünk, mely akkor megihlette az egyházat s természetfeletti módon alkalmazkodva a kor szelleméhez és a megváltozott viszonyok követelményeihez, miután a középkort oly szent és oly kiváló szerzetesrendekkel népesítette be, az újkorban egyszerű kongregációkat szólított munkára, szentségben, buzgóságban, hatásos működésben a föntebbieknél nem kisebbeket. Depaul szent Vince értelemvilágát jobban beragyogták az életszentség fénysugarai, mint bárki másét; azért megérezte az isteni ihletet, melyet mindenki ekkor még nem, csakis később tudott megérteni. E pillanatban a szent collegium idősb tagjai közönséges újítást láttak a missiós papok szervezetében s vonakodtak a jóváhagyást megadni. Hiába küldötte Depaul szent Vince Rómába Berthe-t, egyik legjelesebb missiós papját; minden erőfeszítése sikertelen maradt. Utódja, Jolly sem ért volna el nagyobb eredményt, ha nem találja Rómában de Retz bíborost, aki régi mestere iránt érzett állandó tiszteletből nem tagadta meg közbenjárását s egyenesen a pápánál emelt szót a missió kongregációi érdekében. Az isteni ihlet, melyet a szentek Istennel való egyesülésük eredményeként megéreznek, világosságot gyújt a pápákban is. VII. Sándor 1655. szeptember 22-én brévét adott ki, melyben jóváhagyja a Depaul szent Vince által készített szabályok alapgondolatát, t. i. hogy a missiós papok a szegénységről, tisztaságról, engedelmességről egyszerű fogadalmat tegyenek, de azzal a határozott kikötéssel, hogy az egyszerű foga-
