Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 203 dalmak nem teszik szerzetes renddé a kongregációt: Atque dicta congregatio non conseatur propterea in numerum ordinum religiosorum, sed sit de corpore cleri saecularis.1 Mily nagy volt Depaul szent Vince öröme, midőn e brévét kezébe vette. Azonnal hozzáfogott, hogy az alapszabályoknak megadja az utolsó simítást, melyre már oly régen vártak s melyeknek megjelenését hajlott kora is egyre sürgette. A brévét felolvasták a Saint-Lazare-ben összegyűlt tagok előtt, kik valamennyien fiúi hódolattal fogadták. Ezekután mindenkorra megszűntek a fogadalmak érvényességéről folytatott viták. Különben a missio- náriusok kongregációjuk előírása szerint a következő mintát kezdték használni : «Én N. *** a missiós kongregáció méltatlan papja (vagy növendéke), a Boldogságos szűz Mária és az összes mennyei seregek előtt Istennek szegénységet és tisztaságot, főnökünknek és utódainak pedig intézetünk szabályai vagy rendeletéi szerint engedelmességet fogadok. Azonfelül megfogadom, hogy az említett kongregáció kebelében egész életemet a szegény falusi lakosok lelki üdvére szentelem. Segítsen ebben a mindenható Isten malasztja, melyért alázattal esedezem».2 1 Fordítása : A fent nevezett kongregáció nem sorolandó a szerzetes rendek közé, hanem a világi papsághoz. 2 «Ego N.*** indignus sacördos (ant clericus) congregationis missionis, coram beatissima Virgine et curia coelesti universa, voveo Deo paupertatem et castitatem, et Superiori nost o eiusque successoribus obedientiam, iuxta instituti nostri regulas