Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 179 alkotná a keresztény szeretet leányai társulatának szervezetét. Le Gras asszonyt elfogta az aggodalom, valahányszor a szent betegségbe esett. «Mindig bizonyos emberies gondolkodást látok Önben, — írta neki Depaul szent Vince, - mert azt hiszi, hogy betegségem miatt minden elveszett. Ó kicsinyhitű asszony! Hát ennyi bizalmat és megnyugvást merít Ön Jézus Krisztus vezetéséből és példájából ? A világ Üdvözítője az egész egyház sorsát Atyjára bízta. És Ön azt hiszi, hogy meg fog feledkezni erről a marok leányseregről, kiket szemmel láthatólag ő hívott meg és gyűjtött össze a nagy föladatra ? Bizony, Asszonyom csak alázza meg magát mélyen az Úr előtt!» Ha nem is tekintette Depaul szent Vince égető kérdésnek a keresztény szeretet leányai szabályainak összefoglalását, de azért a dolgot szünet nélkül elméjében forgatta. Lassanként megérlelődtek lelkében az alapvonások a legapróbb részletekig. A lényeges pontoknak már egész sorát eldöntötte s azt is kitapasztalta, hogyan válnak be a gyakorlatban. De még sok hátra volt, sok bizonytalanságban maradt s főleg kettő a legfontosabbak közül. Az első annak a kérdésnek eldöntése volt, hogy ki legyen véglegesen a keresztény szeretet leányainak általános kormányzója. Talán utódját, a missiós papok általános főnökét bízza meg a dologgal? Ez elég természetesnek látszott, hiszen mindkét társulatban ugyanegy szellemnek kellett lüktetnie. Vagy talán épen ellenkezőleg a párisi érsek külön főnököt nevezzen ki, mint a kármelita-apácáknál, a Visitato tagjainál és sok más rendnél szokás? Alázatosságból s a püspökök iránt 12*
