Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

165

az ég ekkora kegyelmét? Oly nagy, oly imádandó hivatás ez, amilyen a legnagyobb apostoloké és az egyház legkimagaslóbb szentjeié volt! Isten örök szándékai teljesülnek az időben ön által! Egyedül az alázatosság képes elviselni ekkora kegyelmet. Legyen rá a felelet az önmagáról való teljes meg- feledkezés, melynek forrása a mindenható Isten iránt érzett túláradó bizalma. Nemes nagy bátorságra van szüksége. Vértezze föl magát Ábrahám hitével; lángoljon szent Pál szeretetével. A buzgóság, türelem, alázat, szegénység, magány, tapintat, feddhetetlenség és az erős vágy egészen fölemésztődni Krisztusért, önnek ép úgy szükséges, mint a nagy Xavéri szent Ferencnek». Levelét e szavakkal zárta : «Tőlünk engedélyt, a pápai követtől pedig teljes egyházjogi hatalmat nyer, aki nagyon szivén viseli a missiók intézményét. Ezek után teljesen rendelkezésére állok; ha valósággal nem is tudom önt követni — erre méltatlan vagyok — legalább kérem az Istent önért életem hátralevő napjaiban, melyek az O szent tetszéséből e földön még hátra vannak. A magam részére pedig kérem azt a kegyelmet, hogy viszont láthassam önt az örökkévalóságban és tisztelhessem, mint olyant, akit hivatásának méltósága az apostoli lelkek sorába emelt. Végzem soraimat; leborulok lélekben lábai elé, kérem, ajánljon engem is egy és ugyanazon Üdvözítőnknek, hogy hű legyek Hozzá és az Ő sze- retetében végezzem be útamat, mely az örökkévalóságba vezet.» És utólag hozzáteszi : «Mit mondhatnék inkább önnek uram, mint azt, hogy kérem Urunkat, aki szeretetéből egy részt adott önnek, adjon türel-