Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
164 ÖTÖDIK KÖNYV A társaság egyik legderekabb tagját, a szerény, szeretetreméltó, szívélyes, pontos és buzgó Gondrée-t, akinek összes közismert jótulajdonságait nem vagyok képes elszámlálni. Társaik voltak Bourdaise, Dufour, Prévost és de Belleville, mindannyian kipróbált eré- nyű, hivatásuk ténykedéseiben bő tapasztalatokkal rendelkező férfiak, kik a hitetlen világban Krisztus országának terjesztésén fáradozva, dicsőén fejezték be pályafutásukat. Nagyon szép az a levél, mely a missió fejének, Naquart-nak tudtúl adja megbízatását: «A mi Urunk, Üdvözítőnk már jó ideje szivébe oltotta önnek a vágyat, írja szent Vince, hogy valami kiváló szolgálatot tehessen neki. Midőn pedig Richelieu-nek a bálványimádó pogányok részére missiók felállítását ajánlották, azt hiszem, megsúgta önnek az Úr, hogy önt hívta meg erre, amint ezt ön nekem a Richelieu család néhány tagjával megírta. Itt az idő, hogy az isteni hivatás elvetett magja ön által gyümölcsöt hozzon. íme a pápai követ, a «Congregatio de Propaganda fide»1 fölhatalmazásából, melynek feje a szentséges atya, a mi társaságunkat választotta ki, hogy Isten szolgálatára szent Lőrinc, vagy máskép Madagaszkár szigetére menjen. A társaság pedig egy másik derék papjával együtt önt szemelte ki mint kellemes áldozatot, hogy e szolgálatával bemutassa imádó hódolatát a mindenek Alkotójának. Kedves Tisztelendő Úr! Mit súg szive ez újsághoz? A zavar és méltatlanság megfelelő érzetével fogadja-e 1 A hitterjesztés ügyeit intéző bibornoki testület Rómában.
