Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

163

az egyház terjesztésén.» 1 Más alkalommal meg ezeket írja: «Nincs-e okunk félni,hogy Isten Európát a tévtanok kénye-kedvére hagyja, melyeknek százados harca az egyház ellen oly nagy pusztítást vitt véghez; valósággal kis pontra szorította Krisztus nagy művét. A bajnak növekedése s a napról-napra fölburjánzó új eszmeáramlatok, úgy látszik, szétszedik a megmaradt romokat. Mit tudjuk, mondom, nem akarja-e Isten átvinni egyházát a hitetlenekhez, akiknek talán tisztábbak erkölcseik, mint a keresztények legnagyobb részéé, kiknek szivében minden szívesebb fogadtatásra talál, mint szent vallásunk titkai. Ami engem illet, tudom, hogy ez a sejtelem már régóta gyötri lelkemet.2

Mindenhová apostolokat keresett, Perzsiának, Baby- loniának, az Indiáknak. Fájlalta, hogy a még nagyon kevés tagú társaság nem tudta ellátni keletet missio- náriusokkal és apostolokkal. Addig is a pápa szavára haladéktalanul útnak indított egy missiót. Madagaszkárra, az Indiai Óceánnak Afrika keleti partjai mellett fekvő egyik legnagyobb — négyszázötven francia mérföld hosszú és százhatvan mérföld széles —szigetére. Akkortájt négy-ötszázezer fagyatékos öltözetű és mély erkölcsi romlottságba sülyedt benszülött lakta. Ehhez járult a sziget szerfölött egészségtelen éghajlata, mely miatt régi idők óta az európaiak temetője nevet kapta. Depaul szent Vince e missióra néhány legkiválóbb papját szemelte ki. Először is Naquart-t, «aki lángoló vággyal égett a külföldi missiókért».

1 Lettres, I. k. 560. 1. n° 482. 2 Lettres, II. k. 16. 1. n° 534.

11*