Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
162 ÖTÖDIK KÖNYV a Chandenier testvérek is, akiknek szerénysége jámborsága, áhítata és más tündöklő erényei épülésül szolgáltak.» Ritka alázatosság, mely másoknak tudja be a lelki épülés gyümölcseit, melyek saját fiai működése nyomán termettek. A pápa teljes konziszto- riumban üdvözölte a missiós papokat. De bár e missiók nagy elterjedettségüknél fogva felölelték egész Európát és Afrika egy részét, Depaul szent Vince szivét kielégíteni még sem tudták. Az egész világnak szerette volna hirdetni Isten evangéliumát. Nyugtalanságában, melybe nyugat pusztuló hitének látása ejtette, keletre akarta vinni az égi világosságot. «Megvallom, írta Rómába d'Horgny- nak, nagy kedvet és vonzódást érzek az egyház terjesztésére a hitetlen országokban, mert félek, hogy Isten megromlott erkölcseink, a mind veszedelmesebbé váló új eszmeáramlatok, a társadalmi viszonyok miatt egyházát itt lassankint pusztulni engedi és száz év múlva semmi, vagy csak romok maradnak belőle. Száz év alatt elveszett az új eretnekségek nyomán a német birodalom legnagyobb része, azután a svéd, dán, norvég, skót, angol, ir, cseh és magyar királyság. Csak Itália, Franciaország, Spanyol- ország és Lengyelország maradt katholikus; de az utóbbiban és Franciaországban sok hívet számlál a külföldről beszivárgott eretnekség. Az egyháznak egy század alatt szenvedett nagy veszteségei s a jelen nyomorúságai alapos félelmet keltenek bennünk, hogy a jövő században egészen elveszíti az Egyház Európát. E szomorú sejtelemnél fogva boldogoknak tartom azokat, akik idegen földön közreműködnek
