Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
RÉPÁUL SZENT VINCE ÉLETE 157 önöknek mindezt; nem gondolkodtam felőle, de engem annyira meghatottak a mondottak, másrészről annyira megvigasztalt a kegyelem, melyet Isten lengyel földön dolgozó papjainknak adott, hogy érzelmeimet így akarom átönteni az önök szivébe.» Más alkalommal így ír: «Boldogok a mi lengyel- országi testvéreink, akik annyit szenvedtek az utóbbi háborús és pestises időben. Még mindig sokat tűrnek, hogy gyámolítani, vigasztalni, segíteni tudják a szegényeket! Boldog missionáriusok, kiket sem az ágyúcső, sem a tűz, sem a fegyver, sem a pestis távozásra nem birt Varsóból, hol mások nyomorúsága tartja fogva őket. Könyörületből állhatatosan megmaradtak és továbbra is megmaradnak bátran, akkora veszélyek, oly nagy szenvedések közepette ! Mily boldogok, hogy oly jól használják föl életük pillanatát! Igen, a pillanatot, mert egész életük csak pillanat, mely tova szárnyal és nyomban eltűnik. Fájdalom, majdnem betöltött nyolcvan év életemből most csak pillanatnyi álomnak tűnik föl előttem. Nem maradt meg belőle semmi, csak a bánat, hogy oly rosszúl tudtam fölhasználni». Már vagy húszszor mondtam e munkában, nem oly ékesszólás-e ez, mely ritkítja párját? És ha ez nem erény, alázatosság, önmagának elfeledése és megvetése, lángoló buzgóság és önfeláldozás, akkor hol fogjuk mindezt föltalálni? Ez események nyomán Depaul szent Vincét mély és szomorú gondolat szállotta meg, mely a kornak összes nagy embereit mindúntalan fölkereste : a félelem, hogy Európa elveszíti az igaz hit fáklyáját.
