Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
158 ÖTÖDIK KÖNYV «Isten Fia, mondotta Depaul szent Vince, kétségkívül megígérte, hogy az idők végéig marad egyházában, de nem Ígérte meg, hogy ez az egyház Franciaországban vagy Spanyolországban, vagy más országban lesz-e maradandó. Amint mondá, nem fogja ugyan elhagyni egyházát, azért állani fog a világ végezetéig valahol, de nem kötve helyhez. Ha volt ország, melynek egyházát meg kellett volna hagynia, úgy bizonyára nem volt előbbre való a Szentföldnél, ahol született, egyházát alapította és annyi csodát művelt. Annyit dolgozott ez országért, örömét lelte benne, mégis erről a földről ültette át először egyházát és területét a pogányoknak adta». «0 uraim és testvéreim, mily öröme lesz Istennek, hogy egyházának romjaiban, a zűrzavarban, mely a sok eretnekség munkája, az érzéki lázban, mely a fékevesztett vágy nyomán támad mindenfelé, ha a pusztulásban találkoznak áldozatos lelkek, kik, hogy úgy mondjam, másfelé viszik egyházának maradványait, mások, akik megvédik és megőrzik azt a keveset, ami megmarad ! O Üdvözítőm ! mily örvendetes látvány neked ily szolgák buzgósága, mely megtartja a jóban és megvédi itt műved maradványait! O, uraim, mily ok az örömre! Önök tudják, hogy a hódítók csapataik egy részét birtokuk őrzésére hagyják, a másikat új területek szerzésére és birodalmuk terjesztésére küldik. Ez a mi feladatunk is : bátran megtartani itt az egyház állásait és Krisztus országát; azután dolgozni szüntelenül, hogy új területeket nyerjünk neki és megismertessük őt a legtávolabb lakó népekkel.» Ily nagy és szent ember
