Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

153

teljesítenünk itt azt a munkát, amit Isten kíván tőlünk és másutt is végzünk.» A királyné ragaszkodott akaratához; a nővér nem felelt semmit, csak könnyezett. Mikor a királyné ezt látta, így szólt hozzá: «Hogyan, kedves nővér, kegyed tehát vonakodik nekem szolgálni?» «Bocsásson meg Felséges Asszonyom, de mi Istennek ajánlottuk föl magunkat a szegények szolgálatára». A könnyekig meghatott királyné mindhármat elengedte a ragályos betegek ápolására.

De a pestis nemsokára csak a kisebbik veszély volt, mert kitört a háború. És milyen háhorú ! Egyrészről a moszkvaiak rengeteg kozák seregeivel, másrészről a protestáns Svédország régi, Gusztáv Adolf által szervezett csapataival. Egyik oldalról a görög szakadárság, más oldalról az eretnekség. Két vasmarok, melyek közt Lengyelország már-már összeroppant. A bátor királyné vitézül követte a királyt, de azt akarta, hogy akiben föltétlenül bízott, Lambert, kisérje őket. Ez megtette, bár a ragályos betegek közt elviselt fáradalmak kimerítették. Nemsokára a nagy gondoskodás dacára, mellyel a királyné körülvette, meghalt, mint egy szent, hősileg viselt iszonyú fájdalmak között 1653. január 31-én. Depaul szent Vincét lesújtotta a halálhír. «A jó Lambert - írta azonnal valamennyi házának — január utolsó napján Istenhez költözött. Csak három napig őrizte az ágyat, de oly kínos betegségben, mely azt a vallomást csikarta ki belőle : nem sokáig bírom ki, meg kell halnom. S ez meg is történt, miután Desdames kezeiből fölvette a haldoklók szentségét. A királyné