Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
154 ÖTÖDIK KÖNYV gyóntatója csak azt írja, hogy mindnyájan siratják és emberi vélemény szerint nehéz találni tökéletesebb, Isten munkájára alkalmasabb férfiút. El lehet róla mondani ; Dilectus Deo et hominibus, eius memoria in benedictione est.1 Egyedül Istent kereste. Senki sem nyerte meg oly rövid idő alatt a király és királyné becsülését, jóindulatát, mint ő. Senki sem örvendett általánosabb becsülésnek. Mindenütt, ahol megfordult, erényeinek illata áradt szét. Ime e jó gyóntató érzelmei és gondolatai ! A királyné sajátkezűleg írt nekem levelet; miután kifejezte megelégedését a lelki vezetésért s a veszteség miatt érzett sajnálatát, e szavakkal végezte: «Hanem küld egy második Lambert-t, nem tudok mit csinálni». A tökéletes bizalom jele ez, mellyel iránta viseltetett. Depaul szent Vince Lambert helyére egy kitűnő erényű missiós papot szemelt ki, Ozenne-t és azonnal útnak indította. Egyre súlyosbodó események közepette ért Lengyelországba. A protestantizmus már Angolországban, Dániában, Svédországban, Hollandiában uralomra jutott, s mint ezelőtt Richelieu, úgy most Mazarin szomorú politikájában pártfogót találva azon volt, hogy Lengyelországot is hatalmába kerítse és azután a katolicizmus eme bástyájának rombadőltével egész Európa fölött uralkodjék. Senki sem törődött a fenyegető veszéllyel, csak Depaul szent Vince sóhajai törtek elő : «O uraim, nem gondolják, hogy Isten más országokba akarja 1 Kedves volt Istennél és embereknél, kinek emlékezete áldásban vagyon. (Sir. 45, 1.)
