Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

akarta őket tartani jóval az ország határán kívül, de Lambert visszaemlékezve, hogy a ragályos betegek között volt első állomása, egyenesen Varsóba utazott, ahol legerősebben dühöngött a járvány. — A királyné azonnal írt Depaul szent Vincének: «Mivel a jó Lambert látta a lengyelek pestis okozta félelmét, Varsóba akart menni, hogy az eddiginél jobb rendet teremtsen a szegény nyomorultak gyámolításában. Meghagytam, hogy a kastélyban, a király saját lakosztályában adjanak neki szállást. Mindennap kapok felőle hírt és mindennap kérem, ne tegye ki magát a veszélynek. Minden készen áll, hogy mihelyt rendet teremtett, visszajöhessen az udvarba és sürgetem őt, siessen, hogy minél előbb oldalam mellett álljon. A pestis megzavarta, összes terveinket, különben már fölépítettük volna házukat Varsóban. Két napja jöttek meg az ön szeretet leányai, ami nagy örömére szolgál.» A keresztény szeretet leányai mindjárt a legelső alkalommal az erény oly szép megnyilatkozásával kezdték meg szerepüket, amely megsérthette volna a lengyel királynét ; de nem sértette meg, hanem elragadta. Miután néhány nap kinyugodták az út fáradalmait, e szavakkal fordult hozzájuk a királyné: «Rajta nővéreim, itt a munka megkezdésének ideje! Hárman vannak; egyiküket magamnál akarom tartani s ez kegyed, Margit nővér. A másik kettő Krakóba megy a szegények szolgálatára.» «0 ! mit mond Felséges Asszonyom ? Mi csak hárman vagyunk a szegények szolgálatára, az országban pedig annyi más nálunk alkalmasabb személy találkozik Felséged szolgálatára! Engedje Felséged

152 ÖTÖDIK KÖNYV